Előkészítő óra
Iskolánk a Dr. Enyedy Andor Református Általános Iskola, Óvoda és Bölcsőde az idei tanévben részt vett a HAT-KP-1-2025/1-002285 Határtalanul pályázaton. Erdélybe utaztunk, Mátyás király nyomában, a Talaborutazások szervezésében.
A tanulmányi kirándulást megelőzően sikeresen megtartottuk a kötelező előkészítő órát a résztvevő 7. osztályos diákok számára. A javaslatokat maximálisan betartva haladtunk végig az egyes pontokon. PPT-vel, közös beszélgetéssel fűszerezve azt. A foglalkozás során kiemelt szerepet kapott a digitális oktatás: az Okosdoboz Határtalanul moduljait és interaktív feladatait hívtuk segítségül. A diákok játékos, kooperatív csoportmunkában ismerkedtek meg Erdély földrajzával, történelmével, a Hunyadiak korával és Mátyás király munkásságával. Az óra célja a diákok előzetes ismereteinek bővítése, a magyarságtudat erősítése és az utazásra való hangolódás volt.
Indulás
Iskolánk 7. osztályos tanulói a Határtalanul pályázat keretein belül, 2026. május 27-én indult útnak Erdélybe, három napra :a Mátyás király nyomában című útvonalon.
Nagy-nagy lelkesedéssel, de kicsit álmosan vágtunk neki az előttünk álló hosszú, de élményekben gazdag útnak. Húsz diákkal szántuk rá magunkat erre a hatalmas kalandra.
- nap
Legelőször Szatmárnémetibe érkeztünk, ahol csatlakozott hozzánk az idegenvezetőnk és indult is a program. Mivel ő Szatmárnémetibe való kimeríthetetlen volt a tárháza, hogy mit nézzünk meg és hol álljunk meg. A Láncos templommal kezdtünk, ami nevét templomot körülvevő alacsony lánckerítésről kapta. Református iskola vagyunk, ezért nagyon megérintett minket, hogy élményeink sora itt kezdődött. A kertben található Kölcsey Ferenc szobor mellett is megálltunk emlékezni. A sorrendet nem nyomon követve említek meg helyeket, ahol jártunk. Felkerestük a Vécsey-házat, amely a Szatmári béke aláírásának helyszíne volt. A Tűzoltótorony mellett megálltunk egy pillanatra és meghallgattunk a régi időkben való jelentőségét és megcsodálhattuk a szépségét. A város egyik jelképének számít. Mindezek mellett lenyűgöző épületeket, templomokat láthattunk, csodálatos történeteket hallhattunk. Bejártuk a Római katolikus székesegyházat. Átsétáltunk Barátság-hídon. A Városi szálloda épülete is lenyűgözött minket.
Nagybányán a Szent István-torony lábánál álltunk meg először. Érintettük a pénzverde épületét és meghallgattuk a történetét. Kolozsváron kicsit már kezdtünk fáradni, mert a busszal és a lábunkkal is egyenesen faltuk a kilométereket. A szemünk és az elménk is folyamatos, édes terhelés alatt volt. Megálltunk a Babes-Bolyai Tudományegyetem impozáns főépülete előtt. Ez az egyetem Románia legnagyobb és legrangosabb felsőoktatási intézménye. Láttuk a Szabók bástyáját, ami a régi városfal egyetlen megmaradt bástyája. Majd megérkeztünk a monumentális Szent Mihály-templomhoz. A város főterén található és az egyik legfontosabb jelképük. Hosszú, de érdekes ismertetést hallgathattunk meg az idegenvezetőnktől a templomról, érdekességekkel fűszerezve azt. Majd Mátyás-király szülőházához vitt az utunk, ahol megtudtuk születésének történetét. Majd kissé fáradtan, kimerülten, a látottakat és a hallottakat próbálva feldolgozni, az első szállásunkra indultunk. Olyan klassz volt a hely, annyira egyedi, ízléses és hangulatos, hogy a gyerekek a legjobb emlékek közé helyezték. Ráadásul a vendéglátóink is nagyon kedvesek, türelmesek, előzékenyek és segítőkészek voltak.
2.nap
A 2. napunkat nem a legfrissebben és legfittebben kezdtük, de ez megváltozott rögtön, amint megérkeztünk a tordai sóbányába. Páratlan és hihetetlen volt a látványa. Nem fejezi ki a két szó, amit megtapasztaltunk, amilyen élményben volt részünk. Valóban igaz volt az, hogy nyitott szemmel, szájjal csodálkoztunk rá a látnivalókra. Mindezek mellé az idegenvezetőnk beszámolója még felejthetetlenebbé tette az egész helynek a varázsát. Megismerhettük a kitermelés menetét, a kereskedelmét, a kihívásokat, a háborúk idejét, az egész történetét. Nagyszerű volt a gyerekeknek az az élmény, hogy azon a rengeteg lépcsőn le-föl járhattak, kihívás volt. Szemet gyönyörködtető volt az, hogy először fentről csodálhattuk meg, majd lentről ezt a páratlan látnivalót. Varázsa volt, illata volt, hangja volt, hihetetlen volt. Játszótér, óriáskerék, a hatalmas sófal, sportolási lehetőség, mind-mind hozzájárulnak a hely varázslatosságához. Az legkedvesebb és legélménydúsabb emlékeink között szerepel az erdélyi utunkból. Ezután az idegenvezetőnk elkalauzolt minket a győztes programunkhoz, (ami elvitte a pálmát a gyerekek szemében), a Tordai-hasadékhoz. Már, amikor közeledtünk lenyűgöző látványt nyújtott a kettéhasadt hegy. Majd jött a kihívásokkal, gyönyörű és páratlan látvánnyal, egy kis félelemmel teletűzdelt út. A szurdokban futó, közkedvelt, függőhidakkal felszerelt túraút végigjárása felejthetetlen élmény volt. Nem tudtunk betelni a látvánnyal, kicsit féltünk, hogy milyen a következő útvonal, izgalommal töltöttek el minket a hidakon való átkelések. A végén pedig a „megcsináltuk” élmény. Minden pillanat felejthetetlen és páratlan volt. Majd a Vajdahunyadi várhoz látogattunk el, ezzel zártuk a 2. napot. A történelmi Magyarország egyik leglátványosabb és leghatalmasabb várkastélya. Az ottani tárlatvezetéssel megismerkedhettünk a történetével, az életével, a szokásokkal, az ott megfordult emberekkel, a mindennapi dolgaikkal. Ezután a 2. szállásunkra vitt az utunk, Dévára, a Szent Ferenc- Alapítvány szállására. Ugyanolyan vendéglátásban és fogadtatásban volt részünk, mint az első helyen. A szállásunk Déva várának lábánál volt. Testben és lélekben készülhettünk előre a megmászására. Este kisétáltunk és megnéztük esti kivilágításában Déva várát.
3.nap
A 3. napunkat a 2 vállalásunkkal kezdtük. A helyi iskola és a helyi termelő meglátogatása, a mi a mi esetünkben a Szent Ferenc Alapítvány volt. Legelőször átadtuk adományunkat, amit itthon, az utazó gyermekek szülei gyűjtöttek össze. Nagy-nagy hálaadással vittük, hogy kicsit megkönnyíthettük az ottani gyermekek életét. Megismerhettük az alapítvány létrejöttét, életét, mindennapjait. Az alapítványt erdélyi ferences szerzetesek hozták létre 1993 tavaszán. Böjte Csaba testvér az első időkben az elhagyatott, utcán élő vagy mélyszegénységben tengődő gyermekeket gyűjtötte össze, akiknek a dévai ferences kolostor adott először menedéket. A kezdeti maroknyi csoportból mára egy hatalmas, több tucat otthonból álló gyermekvédelmi hálózat fejlődött ki, amely egész Erdélyt behálózza. Az otthonokban élő gyermekek iskoláztatása, a tanulás támogatása, valamint szakmaszerzési lehetőségek biztosítása fontos. Figyelmet fordítanak a családi típusú otthonok működtetésére, ahol nevelőszülők segítségével pótolják a hiányzó családi mintákat. A keresztény erkölcsi értékek, a szülőföld szeretete és a munka becsületének átadásával foglalkoznak. A gyermekek nagy családként élnek. A nagyobbak segítenek a kisebbeknek, és mindenki kiveszi a részét a ház körüli teendőkből (mint például a takarítás, főzés, vagy a kertészkedés). Az otthonok nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy minél több élelmiszert maguk termeljenek meg, ami gazdaságilag is fenntartja a közösséget, és munkára neveli a fiatalokat. Nagyon aranyos napi sztorikat hallhattunk. Ezután indultunk fel Déva várához. Amikor felértünk a látvány mindenért kárpótolt minket. Az idegenvezetőnket kiegészítve még egy rögtönzött irodalom órára is futotta az erőnkből. Kicsit itt már elkeseredtünk, mert tudtuk, hogy már csak Arad van hátra és a hazaút. Itt kell hagynunk ezt a csodálatos helyet, ezt a mesés vidéket, a történelmi Magyarországot. A Szabadság-szobor mellett álltunk meg még együtt, utoljára, emlékezve és fejet hajtva. Majd elindultunk haza 2026. május 29-én.
A Nemzeti Összetartozás Napja
Már az előkészítő órán közösen ünnepeltünk, ugyanis egy megemlékező PPT-t készítettem a gyermekek számára. Ezután az idegenvezetőnkkel közösen is, az út során versekkel és énekekkel emlékeztünk. Itthon ünnepi istentiszteleten vettünk részt. Majd zárásképpen egy feladatsort állítottunk össze közösen az elkövetkező évekre, a diákok számára, ami a Nemzeti Összetartozásra hívja fel a figyelmet, emlékezik a régmúlt időkre és állít emléket.
A feladatsor űrlapja megnyitható a gombra kattintva.
Értékelő óra
Az értékelő órán előkerültek a fotók és az emlékek. Kötetlen beszélgetés keretein belül, szóban és képeken keresztül újra elindultunk az erdélyi útra. Feldolgoztuk az Erdélyben látottakat, az élményeket, összegeztük a tapasztalatainkat. Külön kitértünk A legkedvesebb helyekre és élményekre. Nem találtak olyat, amit máshogy csináltak volna. A diákok reflexiói alapján a kirándulás elérte célját: erősödött a nemzeti identitásuk és közvetlen, életre szóló tapasztalatokat szereztek a határon túli magyar közösségek életéről.
